Selyemhernyók

Kacagás bugyborékol fel, ahogy a lengőajtó kivágódik. A hotel-bár délelőtti pangásában megkocogtatja a poharakat. A tettes - huszonéves, farmerjába cipőkanállal csúsztatott nádszálka - falnivaló édesen kapja kezecskéjét a szája elé. Mutatott megszeppenésének azonban ellentmondani látszik gyöngyfogsorát villantó mosolya.

A pultnál egyetlen férfi ül, rezzenéstelenül. A mixer előtt csak most kezd zörögni a faháncs függöny. Széles vigyorral nyugtázza, hogy az idegenvezetőt, a kacagó gerlét követő vakítóan fakó hajú és patyolatfehér bőrű armada konvertibilisen német.

A szobabeosztásnál tartanak, amikor az első fecskék a pulthoz kezdenek szállingózni. Egyikük majd ötvenes, de ha rákérdeznek, alig negyven éves hölgy véletlenül épp a szobormerev férfi melletti bárszékre varázsolja fel kissé megereszkedett fenekét. Egy apró mosollyal a szája szögletében felé biccent, ám visszafordultában megtorpan. Szeme kíváncsian hallgatag széktársa poharára kerekedik. Halvány csepphamv az oldalán, benne jégkockák lubickolnak ibolyakék tengerükben.

-- Entschuldigung! Aber... darf ich mal fragen, was Sie trinken?

Kellemes, de udvarias hang. Nincs benne a zavartságot rejtő etyepetye, de minden távolságtartó póztól mentes. A férfi, vagy mondjuk inkább a fiatalember, hisz alig van a húszon túl, nagyon lassan fordul felé. Így szemtől szembe tűnik ki igazán mi az, ami kicsit öregíti. Duzzadó izmaiban csak úgy feszül az erő, kimunkált felsőtestének minden apró játéka ingére vetül. Cinema muszkulusz. Lezseren könyököl a pultra, zakójának feltűrt ujjai látni engedik csuklóból ívelve szélesedő karjait, vakító sárgaságú aranyórája körül selyempamacsként remegő szőrzetét.

-- Seien Sie mein Gast! -- mondja. A pincér intés nélkül hozza a kék kelyhet.

* * *

A tartás ugyanaz, a pohár is, az ital is. Csak a jégkockák haltak hősi halált. Délután ki kell tartania a kotyvaléknak, ennyire van keret. Pedig mennyire utálja! De a lényeg, hogy feltűnő! A bár újra csendes, a csoport most valahol a Balatonban lubickol. Ingrid is. Mert így hívják. Biztos szivárványszínű kétrészese van, legalább egy számmal kisebb, mint amilyen kellene. Hogy feszüljön és látni engedjen. Nem lesz nehéz dolga vele, nem a követelőzős fajta. Bár jó tanítómestere lehetett, mert úgy cserkészte be, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Akkor ugyan egy pillanatra elállt a lélegzete, amikor Ingrid a combját kezdte fogdosni, de hála a szobaelosztás körüli zsongásnak, nem okozott feltűnést.

Vastag buksza. Minden tekintetben.

Hirtelen egy kéz érintését érzi vállán. Már azon tépelődik, hogy a megmásítja álláspontját az asszony elvárási, s izgalmi szintjéről, amikor szembekerül a kéz tulajdonosával. S majdnem lefordul a székről. Még levegőt sem kap, s egészséges alföldi kiejtéssel megszólítják.

- Szevasz Jóska!

Szeme sarkából látja a pincér kaján vigyorát. De ő nem számít. Karon fogja haverját, akinek valahol az ország másik végében kellene élnie a seftelő aranyifjak utcai életét. S maga előtt tuszkolja a liftig. Benne szólal csak meg.

- Felejtsd el a Jóskázást. Kapsz egy kevésbé koros, félszeg elvált asszonyt. Egész este itatod, mosolyogsz, táncolsz. Ha nagyon rajta van, lenyomod. Holnap meg edzésbe veszlek. Innentől neked kuss! Megértve?

* * *

A két nő kitett magáért. A púdervakolattal legalább három évet eltakartak. De volt miből. Zöldfülü alig hallhatóan felszisszen a megrökönyödéstől, de mire feltálalják ,,teste hölgyének`` (- Lassen Sie sich mit meinem Freund kennenlernen!) már ünnepi csábvigyora ragyog arcán....

– Ezt jól elb...d!

– Miért? Olvadt, mint a ...

– Dugulás! Mondtam, hogy itt neked kuss!

– Velem te így nem besz...

– De! Jobb, ha megszokod.

Csend. Zöldfülű dacosan a plafont mustrálja. Majd a változatosság kedvéért az ágyvégére hanyagul keresztbe fellökött lábaira vált. Már vagy nyolcadjára számolja meg a fűzőlukakat, s konstatálja örömmel, hogy a jobboson is annyi van, mint a baloson, amikor Kőc megszólal.

– Már az első este lenyomni! Te barom!

– Rám mászott.

– Ha neked is ráncosra gyűrik a seggedet, te is másznál.

– Te mondtad!

– Taktikai fegyelmezetlenség volt. De azt is mondtam, hogy csak akkor, ha nagyon rajta van! Abból a bús bocifejéből három nap pihit néztem ki. De te ...

– Hagyjuk.

– Egy frászt! Felkelni!

Mire Zöldfülű észbe kap egy telitalpassal már a szőnyegen van. Sóvár szemekkel pillant vissza a párnákra. Szívesen aludna egyet a bocifejűre.

– Párost játszunk, hogy a fene egye meg, ezt vésd a húgyagyadba. Akkor mész el vele, ha minden tiszta. Engem nem érdekel az anyakomplexusod, de én szeretném minimalizálni a közelharcot. Egyetlen nagy durra is annyit tejelnek, mint egy hét lelkiéletre. Mit csinálhattam, amikor ti látványosan eltűntök? Egész éjjel rázzam a hurkáit?

– Erre nem ...

– Pedig figyelned kellet volna. Mint minden mozdulatodra, szavadra. Sohase kezdeményezz, csinálják maguk is...

* * *

Claire Kennethnél lépnek így ki az úriemberek a szállodaszoba ajtaján. Lassan, fensőbbségük tudatában. Egy milliméterrel előrébb csalják a kézelőt a zsakett ujjából, egy hanyag mozdulattal a hajukba túrnak, amely lágyan hullik vissza, avagy kemény vonalakban mutat a tarkó irányába. A lépcsőn lefelé jövet alig szólnak, csak foghegyről. A szembejövők szemét megcélozva elbámulnak a semmibe.

Ingrid és Bocifej csicsergése messze száll a bár légterében. Zöldfülű alig tudja visszafojtani fintorát. A szívószálak a fertelmes kék löttyben vesznek el. Annyira kényelmetlennek érzi az álló ingnyak alatti apró nyaktűt, s az egész göncöt, hogy legszívesebben egy jót cserdíteni valamelyik tyúk fenekére, majd két pofára szürcsölni kezdene a kékségben.

A két fiú mosolya mesterire sikerül. Elbűvölően magabiztos, a fogak épphogy kivillannak, a szem erőt sugározva csillog, az arc görögösen metszett (apró kozmetikai húzás, némi fülkörüli hajigazítással párosítva, enyhén beszívva az ajkakat, megfeszített arcizmokkal).

Néhány másodperc egyértelmű mustra után gyors helyosztó. Kőc villámló szemei jelzik, hogy a két nőn láthatóan rajta van a mehetnék, meg egyebek. S ennek Zöldfülü esti buzgalma az oka. Szerencsére a zene dübörög, nem kell beszélgetni, illetve próbálkozni illik, jót nevetve azon, hogy úgyse hallasz belőle semmit, de legalább édesdeden bólogatsz.

* * *

A ritikülös „Entschuldigung” sétára a hölgyek jobbra, levegőzésre a férfiak balra. A kapus nem emeli fel becses ülepét, hogy ajtót nyisson nekik. Rangon alulinak tartaná. A szálloda mellvédjére könyökölnek. Kellemes az esti langy meleg. Köc is kienged.

– Mi van otthon?

Zöldfülűből kitör a jóság. Összevissza halandzsázik mindenről.

–... de keresett Forgácsné is, azt mondtam neki... hé, te nagyon hiányozhatsz neki, mert három naponta telefonál...

–... akkor újra kint a férje a tajgán. Más?

– A többiek egy szóból értettek.

– S keresnek valaki mást ... úgyhogy nekünk is: egy hét és tűz. Na, eleget ültek rajta. Piszkáljuk meg.

– Boah... Émelyeg a gyomrom.

– Szép a tapéta a „Bocifejék” szobájában. Nézd azt közben!