Előre leszögezem,…

 … hogy ebben a könyvben senki ne keressen mély tudományos alapokat, ez egy egyszerű, élményvezérelt karrierkönyv, „élettanácsadás”, vagy ahogy ma mondják „lájfkócsing”. Ez a könyv pontosan olyan, amilyen én vagyok. Egy pedagógus, aki bármit csinált életében nem tudta levetkőzni, hogy tanítani akar. De ezt úgy tette, mint egy bohóc, aki áhítozza, hogy figyeljenek rá. Aki csak a bohócot látja bennem, az szórakozik, aki mögé néz, az tanul.

Mielőtt azonban majd bárki idegen tollakkal való ékeskedéssel vádolna, naná, hogy ragadt rám egy két elv, gondolat bizonyos szakirodalmakból, míg matematika, majd filozófia, majd szociálpolitikus diplomát szerezve az újságírástól eljutottam az állami neveltek, veszélyeztetett gyermekek és családok, otthontalanok, válófélben lévők, munkanélküliek segítésén át eddig a pillanatig. Nem fogok szakirodalom jegyzéket készíteni a sztorijaim végére. Mintha mindig meg kéne említeni, hogy Euklidész a geometria atyja, ha két vonal egy papíron metszi egymást. Na, ne.

Szóval ezek sztorik, esetek, példák. Mindennek van valóság alapja, de nehogy nagyobb sértődés essen a kelleténél, no meg a valóság nem mindig elég izgalmas, ezért kicsit megváltoztattam a szereplőket, kisarkítottam az eseményeket.

De mitől lesz ez karrierkönyv? Útikalauz csónakosoknak? Annak szól, aki velem együtt hiszi, hogy az életet nem csak élni kell spontán, hanem ahhoz, hogy jól érezzük magunkat benne, meg kell tanulni élni, meg kell tanulni jól érezni magunkat benne. Meg kell tanulni szerepeinket, a nőt, a férfit, a társat, a gyermekit, a felnőttit, az öregedést, az anyaságot, az apaságot. Az emberséget.

Nem tudom megmondani, hogy mi a jó. De azt igen, hogy hol rontjuk el, hogy hol tévedünk, hogy hol értjük félre, hogy hol nem ismerjük jól fel, hogy hol látjuk rossz szemüvegen keresztül, hogy hol, mi befolyásol bennünket.

Nagyon sok „típust”, emberformát, életformát, életutat próbálok megrajzolni. A tipizálás segít abban, hogy aki elolvassa, az dönthet: én ilyen vagyok, vagy én miért nem vagyok ilyen, vagy miért nem akarok ilyen lenni.

Azért útikalauz, mert az tud vele élni, aki rászánja magát az útra, csónakba ül, és el akar valahova érni. Azért útikalauz csónakosoknak, mert vannak olyan élethelyzetek, amikor hívunk, várunk másik embert a csónakunkba, hogy jó útja felé segítsük.

Azért karrier könyv, élettanácsadás, mert hiszem, hogy nem csak a „kiválasztottaknak” lehet karrierje, hanem mindenkinek van! Ami csak az övé, amit elérhet. Tudatosan. De ha csak spontán éli az életét, akkor a jolly joker faktorra teszi fel az életét. Az pedig csak a „kiválasztottaknak” segít.

Ha valakit megbántok a kisarkított véleményemmel, sajnálom, nincs benne rosszindulat, és ez felment engem.

Na, szóval, olvasd el és kész. Nem bánod meg.