Csőd szélén a Szeretet Kft.

A pszichiátria egyik kezelőjének csendjében ültünk. Egy megválaszolhatatlan kérdésre kerestük a választ. Hova mehet egy tizenhét éves lány, ha családja látni sem akarja? Ha hazugságai, lopásai miatt már mindenhol átokként kezelik? Ha egyetlen békesziget van csak a számára: itt, a pszichiátria zárt ajtói mögött. Pengeéles, gondolatokkal teli aggyal a semmibe révedő arcok között. Érzőn a tompított érzéketlenség birodalmában.

Szóval azon tűnődtem, hogyan tudnám fájdalommal szabdalt lelkében úgy nevelni a remény virágát, hogy annak ne legyen bódítóan csalóka illata, s hogyan tudnám megmagyarázni egyszerűen számára, mi is történt röpke két év leforgása alatt kicsiny életében anélkül, hogy az egyik kezemmel nevelt virágot a másikkal le ne szakítsam. S akkor kiböktem…

„Tudod a család olyan, mint egy gazdasági vállalkozás. Egy kft. Itt is a kölcsönösségen múlik minden, mint az üzletben. Mindenki a maga szeretetét adja a másik szeretetéért cserébe. Akkor jó az üzlet, ha mindkét fél elégedett. Csak ekkor működik a Szeretet Kft.!”

Úgy nézett rám, mintha nem én lennék a látogató őnála, hanem épp fordítva. Zavaros elméleteim miatt én lennék a kezelt az elmeosztályon. Ám ahogy az ő, csőd szélére került Szeretet Kft-je gazdasági elemzésében egyre előrébb haladtam, egyre inkább új, közös közgazdasági nyelvünkön tette fel a kérdéseit. Szóval megértett.

Kláráék gazdasági társasága a kezdetekben tipikusnak volt mondható. Egy apa, egy anya – sajnos nem minden kft. mondhatja el magáról, hogy ilyen teljes igazgatótanáccsal rendelkezik – és két áldott-szép gyermek, akik a hosszú távú befektetés megtestesítői. A Kft. szeretet-tőkéjének nagyobb részéből így egységesen osztozott az apa és anya, a kisebbik részen a két leány. Kifelé úgy tűnt, tökéletesen üzemel a cég, de… Klára négy éves volt, a húga egy. Az anyjuk öngyilkos lett. Ezzel az apa lett az ő szeretet-tőke részének tulajdonosa és mindent és mindent a két gyermek jelentett számára.

Klára, a nagyobbik testvérként – saját bevallása szerint – az általános iskola első osztályától próbálta meg átvenni az anya szerepét. Istápolta húgát, segített az apjának, aki ezt csak akként könyvelte el, milyen rendes ez a gyerek. Eszébe sem jutott, hogy a kisebbik tőkerészes ilyen fiatalon – minden tudatosság nélkül – ügyvezető igazgatói szerepre tör.

S erre még akkor sem derült fény, amikor az anya halála után hat évvel az apa mellett megjelent az élettárs és vele együtt egy harmadik testvér az élettárs kudarcot vallott első házasságából. Még egyszer mondom, még ekkor sem robbant a bomba, pedig az apa idegen „befektetők” között osztotta szét saját tulajdonrészét, bevette őket tőkéstársnak a Szeretet Kft-be. Felosztotta a saját szeretet-tőkéjének azt a részét, amire nagyobbik lánya pályázott. Egyúttal az „új asszony” nagyobb szeretet-tőkéhez jutott, több beleszólása lett a Kft életébe, mint az anyaszerepet átvevő nagyobbik lánynak. Még ennek ellenére nem robbant a bomba. Klára a másik kis részvényest, húgát kezdte el pátyolgatni. Egymás után simította el a veszekedéseket a húga és a nevelőanya között, ugyanakkor mit sem törődött az új testvérrel. Egyre inkább úgy érezte, hogy neki kell irányítani ezt a családot és nem értette, hogy az apja – aki erre nem képes – miért nem látja ezt be, miért nem hagyja? Ő pedig azt nem látta be, hogy nem rendelkezik akkora tőkével a cégben, amely feljogosítaná a vezetésre.

Aztán ahogy az lenni szokott, a bújtatott dac, a mosoly mögé zárt ellenkezés egyre inkább a felszínre tört. Már nem volt Klára olyan kedves nevelőanyjához, már nem állt ki annyiszor húga mellett, és egyre többször kérte számon apjától, miért hisz inkább a nevelőanyjának, mint neki, aki a vérszerinti lánya. Így ahelyett, hogy növelte volna szeretet-tőkéjét két kézzel dobálta a semmibe. „Ha ti nem szerettek, akkor én sem szeretlek benneteket!” A húga egyre inkább ellene fordult, inkább a nevelőanyjában keresett társat, az apa pedig a nagyobb tőkerészeshez húzott, akivel együtt úgy gondolta, hogy kellő szigorral egyben tudják tartani a családot.

Válságmenedzseri szerepet vállaló tag nélkül, tisztázatlan részesedési arányokkal, kifelé mutatva egy jól prosperáló cég látszatát érkeztünk el ahhoz a pillanathoz, amikor Klára tizenhat évesen – korának megfelelően – már azon kezdett el gondolkodni, hogyan tudna saját kis tőkéjéből egyszer majd saját vállalkozást csinálni. Szóval a leválási folyamat kezdetére zilálódott szét a család. Ebben a pillanatban már csak kemény megszorító intézkedésekkel voltak képesek a működőképességet fenntartani. Aztán még újabbakkal, még újabbakkal, még újabbakkal. S nem értették, miért nem hallgat rájuk Klára?

A válasz egyszerű. Már csak névleg volt részese a Szeretet Kft-nek. Tőkéje semmi. Mivel szétszórta, elpocsékolta, ami volt neki, s ami járt neki, ami járt volna, külső tőkét kívánt keresni. Szeretet-szegénységében már kalandoroknak és tőzsdecápáknak is bedőlt. Mivel lakásukból csak az iskoláig és vissza lehetett távol, az interneten ismerkedett és az első fiút a szívébe zárta, aki kedves szavakat repített hozzá. De őrült módon! Már csak az ő létezett számára, fiktív számlákkal, csak általa képzelt szerelemmel töltötte meg a lelkét. S már úgy tárgyalt apjával és nevelőanyjával mint egy valódi tőkéstárs, pedig csak hitte, hogy van tőkerésze, hogy van bármilyen tőkéje. Csak hitte, hogy szereti valaki.

Mint egy elmeháborodottra néztek rá a család józan tagjai. S ekkor még nem is sejtették, mekkora aknamunka zajlik a cég ellen a háttérben. Klára érezve, hogy tőke nélkül, csak névleg van a Szeretet Kft-ben, hogy vezető szerepre már sohasem tehet szert benne, hogy belül tulajdonnal rendelkező társat sem tud már találni, hisz apja és húga is elfordult tőle, tudat alatt és tudatosan a Kft tönkretételére törekedett. Apjáról, a családról horrorisztikus hazugságokat terjesztett, elment odáig, hogy anyja önkezű halálát is megkérdőjelezte. S mivel szeretetet törvényes úton szerezni nem tudott, s a Szeretet Kft-n belül mintát sem tudott találni már arra, hogyan lehet ezt tisztességes módon megtenni, külső kapcsolataiban is gazdasági bűnözővé vált. Már mindenkinek hazudott, már mindenkit kijátszott a másik ellen, lopta, hazudta a szeretetett.

Aztán egyik pillanatról a másikra tizenhét évesen új Kft-t alapított, legalábbis azt hitte. Elszökött egy fiúval a nyári szünet elején, de előtte szépen kizsebelte a szülei pénztartalékát, hipp-hopp leszívta az összes bankkártyáját. Végigbulizták a Balaton partot.

Elfogyott a pénz és vele együtt az új Szeretet Kft. minden tőkéje is. A fiú pattant, ő pedig egy kicsit tőkehiányos környezetbe került.

Aztán az öngyilkossági kísérlet miatt a pszichiátriára. Felszínes vágások a karon, mennyiségében egy jófajta öklendezésre alkalmas nyugtató.

Klára még Kft-t szeretne alapítani…